Ola! Bemutatom a Cserecsapatot. Egy kis ideig gondolkoztam, hogy egybeírjam, vagy külön, na nem a helyesírási szempontokon tűnődtem. Inkább azon, hogy igazából mennyire vagyunk együtt. Azért döntöttem így, mert az első lépéseket, Bori segítségével, már megtettük. Következhet a Nagy Kaland - együtt. Bori szerintem azért volt fantasztikus, mert rövid idő alatt feloldotta a feszültségeket s egy idő után már egyedül csak rajta látszott egy kis feszültség. Ami az ő esetében természetes, hisz nehéz dolga lehetett ennyi bogaras "szenior"-ral. A bogarasság pedig a mi esetünkben megbocsátható, hisz mindegyikünk már jól kialakult és megrögzött személyiség, akiket összezártak a négy fal közé, pár órára. Persze, lesz ez még rosszabb is, amikor szinte légüres térbe kerülünk pár hétre, együtt. Akkor tényleg kiderül, mennyire kovácsolódtunk össze.De semmi izgalom, meggyőződésem, hogy mindannyian rugalmasak vagyunk és bátrak.

Persze, Zozo a legbátrabb közülünk. Nem azért, mert férfi, hanem azért, mert egyedüli férfiként vállalta az utat öt hölggyel. Ha belegondolok, én kétszer is meggondoltam volna, hogy meginduljak-e öt férfivel. Ő viszont kijelentette, semmi aggodalom nem gyötri az úttal kapcsolatosan, biztosan tudja, mindenki majd neki fog kedveskedni. Ilyenek vagyunk mi, nők.

Évivel kezdeném, mert vele kapcsolatosan van egy kis lelkiismeret furdalásom. Mindketten Évák vagyunk, s mivel én érkeztem hamarabb, őt Évinek becéztük. A név találó, azt hiszem, ő lesz a kis kedvenc.

Georgina következett az ülésrend szerint, bevallom, ő az én kedvencem. Minden megvan benne, ami belőlem hiányzik. Részletek személyesen, hisz a blog nem arra való, hogy egymást kibeszéljük a nyilvánosság előtt.

Erzsikéről lerí, hogy pályafutása során többször volt vezető. Ismeri a szabályokat. Szerintem ő az a típus, akivel minden problémánkat megoszthatjuk s mindig megtalálja a megoldást. Megnyugtató vele lenni, biztonságot sugalmaz.

Rita viszont a legszínesebb ember közülünk. Azt hiszem, ő mindenhez ért. Aktív, rugalmas és ötletgazdag típus. Ha nem lenne közöttünk, sokkal szegényesebb lenne a csapatunk.

Saját személyemről nem szívesen beszélek, mert nem dicsekedhetek különleges tulajdonságokkal, rosszat pedig nem szívesen mondok.

Végül csak annyit: Örülök, hogy megismertelek benneteket és hogy éppen veletek járhatom végig a Nagy Utat.