Madárdalra ébredni reggel, kinézni az apró ablakon az ódon kúpcserepekkel fedett tetőkre s kilépni egy rozoga erkélyre, na, hol vagyunk? Nem Veronában, hanem Evorában, mely ízig-vérig egy mediterrán város, ennek minden jellegzetességével. Vendéglátóink viszont, a szállás kiválasztásával, arra is gondoltak, ha már itt vagyunk, a maximumot nyújtsák nekünk, ebből is. Egy régi kőépület lakói vagyunk, annak minden előnyével és hátrányával, mely valamikor kolostorként szolgálhatott, ma panzió.

A tennivalókból is a maximumot kaptuk, aminek örültünk, mert átállásra nem volt időnk. Már első nap, pár órás alvás után, bele is csöppentünk a sűrűjébe. Hegynek fel, hegynek le, lépcsőn fel, lépcsőn le, reggeltől estig szédelegve ismerkedtünk az Eugenio Almeida Alapítvány hatalmas eszközállományával, és szerteágazó tevékenységével. Megismerkedtünk Taniaval, végigbeszéltük a három hét programját, majd előadás előadást követett, ez a hatalmas és szerteágazó alapítvány is lassan áttekinthetővé vált számunkra. És, különös módon, bírtuk,  sőt, elmondhatom, hogy a nap végén senki sem volt fáradt közöttünk. Kisebb lábfájásokkal, derékzsibbadással megúsztuk és ma már kijelenthetjük, hogy az átálláson túl vagyunk  s nagy várakozással tekintünk az előttünk álló feladatok elé.

A környezet határozottan inspiráló. Az alapítvány olyan fontos helyet foglal el a város életében, hogy az embernek első pillantásra, az az érzése, uralja a várost. Az egész történelmi belvárosnak, mely mellesleg a Világörökség részeként teljes védettséget élvez, szinte minden fontosabb épülete a tulajdonában van, s az eddig látottak alapján elmondhatjuk, százszázalékosan teljesíti a rá háruló hatalmas feladatot. Az épületek felújítva, a megőrzendők megőrizve, s azt a szellemet, melyet az alapító hagyatékozott az evorai emberekre, megőrizték. Ez hatalmas munka, s csak úgy lehet végezni, ha a város minden lakója átérzi a felelősségét. Mert kapni csak akkor lehet, ha adsz is. Ez az önkéntesség alapja és lényege.

Nem véletlen, hogy az alapítvány több száz önkéntest foglalkoztat, hisz a tevékenysége szerteágazó és az élet minden területét lefedi. Az alapítvány vagyona feletti őrködésen kívül segítséget nyújt a rászorulók élelemmel, meleggel, ruhával való ellátásában, összehangolva más hasonló szervezetek munkáját, ösztöndíjakat alapít, tréningeket szervez, ösztönzésként díjakat oszt, s segít, válogatás nélkül azonnal, mindenkinek, aki hozzájuk fordul. Alapelvük, hogy csak az kér, aki szükségben szenved, s itt az adományokkal való visszaélés nem jellemző. Az alapítvány szigorúan a keresztény értékrend alapján működik. Az alapítvány állami támogatást nem kap, önellátó, mivel középületeinek a működtetésén kívül hatalmas oliva- parafa és szőlőültetvények, erdők, legelők  vannak a tulajdonában.

S hogy mit tudunk mi itt tenni, segítség gyanánt? Itt, ahol a dolgok már több évtizede gördülékenyen működnek? Élelmet válogatunk a Food Bankban, címkézgetünk a múzeumban, teremőrként műküdünk a Forumban, mely egy, időszakos kiállítások lebonyolítására szolgáló hatalmas épület. Ezek a legfontosabb feladatok, de elsősorban a tapasztalatszerzés. Ezért igyekszünk megdolgozni, mert tapasztalatot csak kemény munkával szerezhetünk.

S nem utolsósorban élvezzük vendéglátóink lenyűgöző vendégszeretetét, a szeretetüket, a lelkesedésüket, ahogyan körülvesznek bennünket s bemutatják az alapítványukat, a városukat, a környék legfontosabb látványosságait, melyekre jogosan büszkék.

 Mostanig tartott a felkészítés, Tania vezetésével, aki egy tündér, aki mindenben segít nekünk a jövőben is. Ma reggel pedig, kétfős csoportokra szakadva, megkezdjük a munkát. Az idő gyönyörű, a hangulata mindannyiunknak kitűnő, minden adott ahhoz, hogy mi is visszaadjunk egy csekélységet abból, amit kaptunk és kapni fogunk.

/Éva/