Ősz van, akár tetszik, akár nem... A reptéri tranzitban vásárolt portói még tart. Öntök keveset egy kristálypohárba, hisz' az ilyennek ez dukál!  Belekortyolok ...Pont egy hete, hogy hazaérkeztünk. Azóta mindannyian próbálunk visszatérni a szokott kerékvágásba.

 Rendezgetem, osztályozom a fényképeket, az élménybeszámolóinkhoz tartandó prezentáció szempontjai szerint. Nem egyszerű, habár van benne gyakorlatom. Több mint 2000 felvétel van csak nálam. És videofelvételek is. El-el időzöm egyik-másiknál, de ha így haladok, soha nem érek a végére! Az egyik képen meglátom a pálmafát! A PÁLMAFÁNKAT! Kinézve az szobánk ablakán, reggel 7 körül, mikor világosodott, a pálmafa körvonalai sejlettek a kelő nap fényében. Vagy nem! Egyik reggel a ködtől nem is látszott. Erzsi egyik reggel lefényképezte. A következő reggeleken én fotóztam megszállottan, és találgattuk, milyen idő is lesz azon a napon, a pálmafánkból ítélve. Évi, az örök optimista, látni vélte a napot, a felhők és a köd mögött is minden reggel! Mi nem mindig ... 

Nincs sok pálma az évorai régi városrészben, a várfalon belül.Könnyen megkereshettük volna, hol áll a mi fánk, egy-két utcát kellett volna menni és nézni, hol magaslik az ismerős látvány.

Ugye milyen szép ? És mindig más !

 Ez a hasonló, ámde mindig változó látvány az emberekre is emlékeztet. Egyik nap vidáman, bizakodóan nézünk a feladataink elé. Máskor morcosan. Néha egészen el vagyunk varázsolva. És vannak nagyon negatív napok, amikor jobb lenne elbújni, saját magunk elől is.

 De valami nagyon fontos,  lehet, hogy az ember szokásai, vágyai, gyengék, hibásak és rosszak.. de az ember maga nem! Ha ezeket a láthatatlan dolgokat észre tudjuk venni, akkor a lehetőségek széles skálája nyílik meg előttünk. Egy kis beleérző képességgel - empátiával - könnyebben megérthetjük, és  elfogadhatjuk a másikat..

Addig-addig nézegettük reggelenként a pálmafát, míg a végére észrevettük a gyümölcseit is!

Szinte ismeretlenül kerültünk egy szobába hárman. Három hétig laktunk együtt. Közel kerültünk egymáshoz, sok lényegtelen és sok lényeges dolgot tudtunk meg egymásról. A barátság fogalmát lehet boncolgatni, értelmezni. Barátok lettünk vagy csak jó cimborák? Nem is érdekes. Fogunk még találkozni, az biztos, hogy mennyi időt töltünk együtt, azt már a körülmények határozzák meg. De minden alkalom kedves lesz, sok-sok együtt töltött óra  emléke köt össze bennünket.

 Van egy pálmafa Évorában, a  Rua du Raimundo elején, közel a várfalhoz.Ha az ember ebbe a kapuba beáll, felnéz, észre is veszi nyomban. Bárkinek is az udvarán álljon ez a fa, egy biztos: ma már a mienk, hármunké!

Van egy lelkes, nagyon fiatal doktorandusz Egerben, aki az önkéntesség pszichológiáját választotta tudományos területének. Szorgalmasan kutatja  mit adhat, mit ad az embereknek, kortól, nemtől, foglakozástól  eltekintve az önkéntes tevékenység.Egy aprócska bejegyzésnek ez is szerepelhet benne:egy pálmafát Portugália közepén!

/Rita/