A parafáról mindenkinek a dugó és a kitűzőtábla jutnak eszébe. Az, hogy ez egy tölgy (Quercus suber)  már nem annyira. Különleges szövetszerkezete révén ha szakértelemmel eltávolítják, lefejtik a törzséről a külső részt, a kérget a "parát", az majd 8-10 év alatt újra képződik...Gyakorlatilag ez emberi beavatkozás nélkül is működik valamilyen szinten, mert egy idő után a 3 cm vastag lemezek maguktól leválnak, majd a folyamat újra kezdődik. Parafákkal sok helyen találkoztunk az utak mentén, és az érdeklődésünkre Tania elvitt egy parafa feldolgozó kisüzembe. A vezető igazán tömören és érdekesen elmagyarázta a tudnivalókat és fotózhattunk is. Jómagam nagyon kíváncsi voltam erre, így most én számolok be  erről.

A paratölgyek hosszú életűek 100-150 év, de az ültetvényeket gondozni kell, hogy eredményes  legyen. A parafa , mint ipari termelés ennél kicsit bonyolultabb azért, de nekünk tájékoztatásul ennyi elég. A világ parafatermelésének 60% -ból dugó lesz !

Ugyan a világon sok helyen található ez a faféleség, de Portugália klímája kedvez a jó  minőségnek, ezért a világ parafatermelésének 40% innen származik. Itt látható a lehántolt törzsek lerakata, feldolgozásra várva.

A parafa feldolgozása alapvetően kétszeri főzéssel kezdődik110 fokon, majd ezután jón a minőségi  osztályozás.A parafa egy rugalmas, puha, szivacsos, könnyű, vizet át nem eresztő anyag.

Gőz, bűz, pára, némi penész az van! Kisebb emelőkkel, gépesítve dolgoznak, de azért ez kemény fizikai munka. A kissé hajlott könyökrészeket különválogatva dolgozzák fel, ezeket a mai napig szeretik használni vízmerítőnek vagy bármilyen kanálnak, de akár törött kar rögzítéséhez is. Merev, de könnyű !

A főzések fázisai után jön a válogatás, vastagság, tömörség és egészségi állapot szerint. Ami nem felel meg az első osztályú dugónak, és más, egész darabban való felhasználásnak, az aprításra kerül, majd ragasztásra, tömörítésre. Egy ismételt minőségi ellenőrzés után számtalan felhasználási módja van az ékszerektől a ruhadarabokig. Különösen jó a szigetelő tulajdonsága, ezért  a hangszigetelésnél előnyt élvez , de még téglaként is jó !  A PVC és a linóleum története is visszavezethető a parafához...

Számtalan felhasználási módjával találkoztunk, amire hirtelen rácsodálkoztunk, de logikusan gondolkodva mindarra, amire a fát fel lehet használni, arra is jó a parafa (bútornak pld.) de a feldolgozási folyamatok után a textil, a bőr vagy a papír felhasználási területeire is tökéletes: dísztárgyak végtelen sora készül belőle, cipő, táska, kötény, ernyő, kalap stb.Természetesen ezek különleges technológiával rendelkeznek, mindenféle folyamaton impregnáláson átesve. A klasszikus dugót már nem is említem, ennek is külön tudománya van, mit, hova, miként... A finom portugál borokhoz nem kell importálni dugót, de mint a világon mindenhol, mondhatni egységesen, megvannak a dugófelhasználás szabályai, hova kell tömör parafából, milyen kell a pezsgőkhöz, hova elég a zúzalékból préselt dugó.... de ez már a borászok területe, ne menjünk bele. Tudni kell, hogy a jó minőségű  parafadugó csak a jó minőségű borokat illeti meg! 

Az emberi észre  és találékonyságra vall, amit képpel is tudok illusztrálni a monsarazi freskó múzeum helytörténeti kiállításáról, milyen praktikus kis hőtartó edényeket készítettek egykor, de ma is használatos, parafából.

A menyecske így vitte az ételt a földeken dolgozóknak. Ételtermosz.Tény, hogy meg is kérik az árát, így nem gyarapítottam családi készletünket egy ilyen darabbal. Városlátogatásunk során egy piaci napon, vagyis szombat délelőtt, egy kézműves úr munkáit is megcsodálhattuk.

Végül még csak annyi, hogy miből nem készítenek valami innivalót ezen a világon, és  ha lehet, akkor ártson is! Kedves vendéglátóink elvittek egy szaküzletbe, ami az  évorai piacon van, ha arra járnátok, és egy gyors kóstolót rendeztek a kedvünkért többféle  étel-ital helyi specialitásokból. Nem olcsó mulatságokról volt  szó, és a finomat-keveset elvét itt is betartottuk: ittunk paratölgy makkból készült portugál specialitást! Nagyon kellemes aromája van, mi úgy mondanánk kontyalávaló, egy kellemes likőr !

Biztos vagyok benne, hogy a helyiek még többféle felhasználását is ismerik a parafának, de ízelítőnek ennyi elég.

És amint ígértük : folyt.köv!

/Rita/

 Minden beszámolónak vannak hiányosságai, de jó esetben a témák érdekessége, a friss élmények hatása alatt írt jegyzetek hangulata elvarázsolja az olvasót. A mi esetünkben az írásra szánt idő hiányával, no meg a technika kisördögének időnként hátráltató munkájával is voltak gondjaink, ezért is sok eseményről, élményről nem sikerült beszámolni portugáliai tartózkodásunk alatt.

 Már az idő hatására kissé letisztult élményeinket elmesélve azért reméljük, hogy még mindig átadhatunk valamit az írott szövegen túl, egy kicsit a hely varázsából, az események hangulatából. Utólag van, hogy valamit másként lát az ember. Ebben az esetben egy biztos, amikor is kicsit fejest ugrottunk az ismeretlenbe, vállalva ennek az útnak minden részét, azt hiszem gondolkodás nélkül  megismételnénk. Élményekben nem volt hiány, bátran állítom, sem tapasztalatokból. Emberi kapcsolatokkal is gyarapodtunk, amit bizonyít az is, hogy mióta itthon vagyunk, folyamatosan tudunk egymásról a kinti önkéntesekkel. Fényképcserék, néhány like itt-ott, jópofa hozzászólások, de a levelezőprogramokat sem hagyjuk pihenni, tartalmas levelek is jönnek-mennek. Figyelünk egymásra, követjük a kinti fogadó szervezetek eseményeit.

  Most már túl egy értékelő értekezleten is és lassan sikerül feldolgozni a több ezer fényképet is, témakörönként, már megvan az időpontja egy nagyobb személyes beszámolónak! Természetesen a saját  környezetünkben már túl vagyunk néhány házi élménybeszámolón, a többi még szervezés alatt.

 A kellemes élményeken  - kivétel nélkül - és egy önismereti tréningen túl, konkrét tapasztalatokat, követendő jó példákat, közvetlen környezetünkben is hasznosítható, Portugáliában már bevált gyakorlatokat hoztunk magunkkal. Az már csak rajtunk múlik, sikerül-e hasznosítani és milyen mértékben.

 Örülünk, hogy ilyen sokan követték blogunkat és nem gondolnánk, hogy itt le kell zárni, mint egy útinaplót. Ez annál többről szól. Folyt .köv.!

 Nem biztos, hogy ide illik a kép, de több helyen is találkoztunk pávákkal. Ez volt a legszebb!

 /Rita/

A 6 Portugáliában járt szenior önkéntes 2014. november 14-én egy értékelő találkozó keretében elemezte a 3 hetes portugáliai önkéntes program tapasztalatait. A következő hazai esemény 2014. december 9-én (17-19 óra ) lesz az Európa Pontban, ahol a szélesebb nyilvánosságnak tartanak prezentációt a portugál önkéntességről, kultúráról, életvitelről...

Hamarosan meghirdetésre kerül a rendezvény.

(ÖKA) 

 Ősz van, akár tetszik, akár nem... A reptéri tranzitban vásárolt portói még tart. Öntök keveset egy kristálypohárba, hisz' az ilyennek ez dukál!  Belekortyolok ...Pont egy hete, hogy hazaérkeztünk. Azóta mindannyian próbálunk visszatérni a szokott kerékvágásba.

 Rendezgetem, osztályozom a fényképeket, az élménybeszámolóinkhoz tartandó prezentáció szempontjai szerint. Nem egyszerű, habár van benne gyakorlatom. Több mint 2000 felvétel van csak nálam. És videofelvételek is. El-el időzöm egyik-másiknál, de ha így haladok, soha nem érek a végére! Az egyik képen meglátom a pálmafát! A PÁLMAFÁNKAT! Kinézve az szobánk ablakán, reggel 7 körül, mikor világosodott, a pálmafa körvonalai sejlettek a kelő nap fényében. Vagy nem! Egyik reggel a ködtől nem is látszott. Erzsi egyik reggel lefényképezte. A következő reggeleken én fotóztam megszállottan, és találgattuk, milyen idő is lesz azon a napon, a pálmafánkból ítélve. Évi, az örök optimista, látni vélte a napot, a felhők és a köd mögött is minden reggel! Mi nem mindig ... 

Nincs sok pálma az évorai régi városrészben, a várfalon belül.Könnyen megkereshettük volna, hol áll a mi fánk, egy-két utcát kellett volna menni és nézni, hol magaslik az ismerős látvány.

Ugye milyen szép ? És mindig más !

 Ez a hasonló, ámde mindig változó látvány az emberekre is emlékeztet. Egyik nap vidáman, bizakodóan nézünk a feladataink elé. Máskor morcosan. Néha egészen el vagyunk varázsolva. És vannak nagyon negatív napok, amikor jobb lenne elbújni, saját magunk elől is.

 De valami nagyon fontos,  lehet, hogy az ember szokásai, vágyai, gyengék, hibásak és rosszak.. de az ember maga nem! Ha ezeket a láthatatlan dolgokat észre tudjuk venni, akkor a lehetőségek széles skálája nyílik meg előttünk. Egy kis beleérző képességgel - empátiával - könnyebben megérthetjük, és  elfogadhatjuk a másikat..

Addig-addig nézegettük reggelenként a pálmafát, míg a végére észrevettük a gyümölcseit is!

Szinte ismeretlenül kerültünk egy szobába hárman. Három hétig laktunk együtt. Közel kerültünk egymáshoz, sok lényegtelen és sok lényeges dolgot tudtunk meg egymásról. A barátság fogalmát lehet boncolgatni, értelmezni. Barátok lettünk vagy csak jó cimborák? Nem is érdekes. Fogunk még találkozni, az biztos, hogy mennyi időt töltünk együtt, azt már a körülmények határozzák meg. De minden alkalom kedves lesz, sok-sok együtt töltött óra  emléke köt össze bennünket.

 Van egy pálmafa Évorában, a  Rua du Raimundo elején, közel a várfalhoz.Ha az ember ebbe a kapuba beáll, felnéz, észre is veszi nyomban. Bárkinek is az udvarán álljon ez a fa, egy biztos: ma már a mienk, hármunké!

Van egy lelkes, nagyon fiatal doktorandusz Egerben, aki az önkéntesség pszichológiáját választotta tudományos területének. Szorgalmasan kutatja  mit adhat, mit ad az embereknek, kortól, nemtől, foglakozástól  eltekintve az önkéntes tevékenység.Egy aprócska bejegyzésnek ez is szerepelhet benne:egy pálmafát Portugália közepén!

/Rita/

Évora, vasárnap reggel 9 óra, ragyogó napsütés! Kb. egy óra, hogy megérkezzen Hugo a mikrobusszal, amivel gurulunk a reptérre. Indulás haza!
Még falatozunk a finom gyümölcsös sütemény maradékából, amit a szállásunk dolgozói készítettek nekünk, amolyan búcsúajándéknak szánva. Nagyon kedves gesztus volt, 3 hétig vendégeskedtünk ott.

Eszembe jut ígéretem, amit a lányomnak tettem: viszek neki a híres pastel de nata süteményből. Van még idő, a csomagom kész, elindulok tehát a Praca de Giraldo  felé, ami 5 perc gyalogosan, az első cukrászdáig. A máskor autókkal zsúfolt kis utca, a Rua do Raimundo szinte üres. Egy nevetgélő fiatal társasággal találkozom csak. Nézem a házakat, az eltelt három hét emlékei kavarognak bennem. Közben kiérek a térre, ahol  már javában zajlik az élet. A sarki trafikban újságot vásárolnak, van aki csak ténfereg előtte, a téren pedig már sokan kávéznak a kihelyezett asztaloknál. A japán turisták már teljesítik a napi feladatot, kattognak a fényképezőgépek, kisebb csoportokban ellepték a teret. Az egyik mellékutcából egy csapat német turista bukkan elő, fegyelmezetten követve az idegenvezetőt.
Közben benyitok a cukrászdába, mosolygó fiatal lány szolgál ki. Megkapom a süteményes dobozkámat, fizetek és már indulok is. Kilépve a térre ismét a japán csoportba ütközöm, és mivel nálam e fényképezőgép, majdnem állandó jelleggel, megkérek egy japán fiatalembert, készítsen egy képet, mosolyogva meg is teszi.Megköszönöm, egy pillantással elbúcsúzom a Giraldo tértől, és percek alatt a szállásunk előtt vagyok. Már ott a mikrobusz, bőröndök be, Tania érkezik egy halom dobozkával, amiről kiderül, hogy tele vannak szépséges kis sütikkel, az édesanyja művei, édes üdvözlet a távozó csapatnak. Ott van még Zé, Ceu és Anya is. További kedves apró ajándékok, kicsit elszorul a torkunk, még egy „family foto,” ahogy Tania mondja és indulás! A város végén, egy utolsó mosolygó integetésre ott van Clara és Dulce is. Hirtelen csend lesz, az autópályán száguldunk Lisszabon felé. Tania büszke és örül, hogy mindenki a Fórumban önkéntes egyenruhának használatos piros pólóban búcsúzik Évorától. Külföldi ilyet még nem kapott. Később a reptéren és a repülőn is elismerő pillantásokat és észrevételeket kapunk.

Még van idő a beszállásig, Setubal fele vesszük a kanyart. Zozó már napok óta udvarolt Taniának, hogy itt vagyunk egy óceánnal övezett országban és nem láttuk a végtelen nagy vizet. Ez meglepetés lett volna, de előtte már jelezve lett, hogy esetlegesen kéznél legyenek a fürdőruhák. Főleg nekem volt egy kedves ajándék, mert ez volt egyetlen vágyam, a kötelező programokon túl. Kéznél? Dehogyis. Rajtunk, startra készen! Végül is sikerült, volt 20 percünk. 30 lépcső felfelé és a parti sétányon át  előttünk az Atlanti Óceán! Hatalmas hullámok, csak a hullámlovasok merészkedtek be. 20 lépcső lefelé, futás a homokban, majd Zozó és én fél pillanat alatt a vízben voltuk. Nem merészkedtük be nagyon, mert veszélyes volt. De az érzés leírhatatlan! Egyszerűen csodálatos! Obrigada Tania, köszönöm Zozó ! Hálás vagyok Nektek és a Sorsnak, hogy ez megtörtént.

Nyomokban homokosan, gyorsan magunkra kaptuk a ruháinkat, közben Évit is jól elkapta egy hullám, derékig vizes lett a lábáztatásba.Egy utolsó, legeslegutolsó csoportkép és irány a reptér.

Szokásos procedúra, csomagmérés, ellenőrzés. Egy gyors vásárlás a vámmentes területen. Nem fogom megérteni mitől olcsó, mert drágább mint Lisszabon közepén bármi. Jó, tudom, ezt már fel lehet büntetlenül vinni a gépre, de meg is kérik az árát. Utolsó felszólítás, beszállunk. Egy sorban ülünk, mi, a piros pólósok. Rajtunk a felirat: Fundacao Eugenio de Almeida- Volunteer-. Az előttünk ülő, véletlenül szintén piros pólót viselő úr gratulál. Szép feladatunk lehetett, ha ennyit utaztunk Magyarországról. Igen, azt hiszem igaza van. Új információk tömege, követendő példák megismerése, elméleti és gyakorlati feladatok végrehajtása! Nyelvi korlátok ugyan néha voltak, hisz' az angol mellett a portugál, francia, magyar szó sokszor egyszerre hangzott el, de egy mosoly volt néha a legkifejezőbb. Ennyi kedves embert, számunkra egzotikus tájat, évezredes, kézzel fogható történelmet megismerni szép volt. Többek lettünk általuk, gazdagabbak. Reméljük, mi is kellemes emlékeket hagytunk magunk után. Isten veletek kedves barátaink,beijinos para todos !

Sok feladatunk van még ebben a programban, de  itt véget ért egy fejezet. Annyi minden lesz még, amit majd otthon tudunk átgondolni, feldolgozni. Még bizonyára írunk is róla. Egyszerre érezzük azt, hogy maradnánk és mennénk is már haza....a család, az otthonunk, azért valljuk be, hiányzik.
Csendben ülünk a repülőn, el-el bóbiskolva, alattunk verőfényes napsütésben a Pireneusok vonulata látszik, majd a francia Riviéra, az Alpok, néha egy egy felhősáv, majd lemegy a Nap.

Kigyúlnak a fények, alattunk már Magyarország, jó estét Budapest! A reptéren vár a mindig jókedvű és segítőkész Brigi, majd Tibor is előkerül a mikrobusszal. Indulunk a város felé. Itthon vagyunk, újra itthon! Jó érzés, de mégis valami hiányozni fog…. az utálatos krumplipüréleves zöld uszadékkal a tiszti étkezdéből, az ananász a Muralhából, a finoman elkészített halak, a fákon lassan beérő, sárguló narancsok, a borok, a zegzugos utcák,a portugál mentalitás, az új barátok…
Adeus Évora! Adeus Alentejo! Adeus Portugal !

/Rita/

Az Agyi Sérültek Egyesülete 1991 óta működő jótékonysági intézmény, amely agysérült és ebből eredő idegrendszeri rendellenességgel élő emberekkel  foglalkozik, Evorában egyedüliként. Az Egyesület öt szociális intézményének egyike a Pomarinho Pedagógiai Farm és Óvoda.

Az öt intézmény összesen mintegy 400 gyermeket és fiatal felnőttet lát el havonta. A farm a legkülönfélébb területeken foglalkozik a gyermekek szociális integrációjával, és az évek során fejlesztette ki a környezettudatosság és természet tiszteletére, a föld terményeinek megismertetésére vonatkozó módszereit, elsősorban a farm állataival való közvetlen kapcsolat megteremtése révén. A tanulás-tanítás ebben az összefüggésben kiváló fejlesztő eszköz a gyermekek számára, és a farm működtetői úgy gondolják, hogy ez a terület érték a helyi közösség és a város számára.

A farmnak ugyanakkor számos nehézséggel is szembe kell néznie: egyrészt az ilyen típusú intézményeket általában sújtó szűkös anyagi forráslehetőségek, másrészt az állatok etetésével, a farm fenntartásával és a szükséges eszközök beszerzésével kapcsolatos magas költségek miatt. E finanszírozási problémák részbeni áthidalását segíti az Eugenio de Almeida Alapítvány, amely az önkéntes adatbank segítségével, önkéntesek biztosításával járul hozzá a terület fenntartásához.

A mi csapatunk is így került a farmra, ahol két napon keresztül, nagyon jó hangulatban különféle munkákat végeztünk a portugál önkéntesekkel együtt: tök felszedése, töklekvár készítése, gránátalma tisztítása és szörpkészítés, gazolás, a kutyakifutók tisztítása, kutyasétáltatás, makkszedés, kerti bútorok, asztalok, székek festése, kerítés készítése, megerősítése, a háztető megtisztítása, stb.

E munkák közben készült vidófelvétel a Grundtvig program számára, meglátogatott minket és interjút készített a magyar önkéntes gyakorlatról, illetve evorai tartózkodásunk tapasztalatairól a nemzeti televízió és a nemzeti hírügynökség is.

/Elsie/

Az Alapítvány 4 régióközpontján keresztül több mint 35 szervezetet működtet pilot projektként 8 éve, fizikai struktúra nélkül, a rászoruló családok segítése érdekében. Kiindulásként a szociális helyzet felmérésére volt szükség, megállapítandó a helyzet romlásának okait:

• Evora központi részének kiürülése
• a lakosság elöregedése
• megnövekedett várható élettartam
• e miatti betegségek gyakoribbá válása
• elszegényedés

Az állami szociális ellátás, szolgáltatás helyzete:

• kevés az állami szolgáltatás és elavult
• társadalmi és pénzügyi nyomás alatt áll az állami rendszer
• technikai, felszereltségi problémák
• hatékony szociális háló hiánya

Az önkéntes központ létrehozásakor azt vették figyelembe, hogy olyan feladatokat vállaljanak, ahol nem kell technikai vagy kifejezetten szakmai segítség. Felmérték a helyi igényeket, és segítenek azok kielégítésében. Az egyéni szükségletekhez igazodva próbálnak személyre szabott megoldásokat találni. Harminc családnak segítenek havonta az önkéntesek; 350 regisztrált önkéntes segítségével. A kedvezményezettek többnyire 80 év feletti egyedülálló nők. 2006. óta 10 ezer önkéntes jelentkezett, egyedül idén 1000 főre, illetve 50 non-profit intézményre számíthatnak.
Sor került személyes példa bemutatására is: egy indiai lány portugál tanárt keresett az Alapítványnál, az EAF tanácsadó kiközvetített egy nyelvtanárt, majd tovább pörgött a történet, mert az indiai lány a továbbiakban angolul tanított egy másik kedvezményezettet.

/Elsie/

Tele van velük az Alentejo síkság. Elmosódott vésetek hatalmas sziklákon, rejtélyes körök kőből, égnek meredő termékenységi szimbólumok és barlangszerű kősírok. A megalitikus építészeti stílus  részei, mely végigkíséri Európa atlanti partjait. Szitáló, néha sűrű esőben látogattunk el egy, 7000 éves kövekkel kirakott, megkapó hangulatú kultikus területre.

Szinte mindegyik kő valamilyen rítushoz kötődik: a dolmen kőasztal,  a cromlech (kőkör) szabálytalan kör alakban felállított, hatalmas, faragatlan vagy éppen, hogy megmunkált terméskövekből áll. Középen áll a tulajdonképpeni emlékkő, a menhir. Feltehetőleg kultikus helynek használták, létrehozásuk figyelemre méltó közösségi (önkéntes?) erőfeszítésre utal.

 /Elsie/

Az önkéntességről szóló törvényt 1998-ban fogadta el a portugál parlament. A törvény hatálya a közjó érdekében végzett önkéntes tevékenységre terjed ki, de egyéb, nem formális önkéntes tevékenység is végezhető. Az önkéntesség a következő alapelvekre épül: szolidaritás, ingyenesség, kooperáció, felelősség, részvétel, konvergencia. Alapelve az egyéni kezdeményezés, a segítségnyújtás, társfelelősség viselése a kedvezményezettel. Társadalmi hasznosságú, változatos tevékenységcsoport, amelyet egyének, családok, közösségek ingyenesen végeznek. Lehet rendszeres vagy eseti tevékenység.

Az 1999 óta működő, a Szociális Minisztériumhoz tartozó Portugál Nemzeti Önkéntes Tanács 3 vezetője fogadott bennünket. A központ feladata az önkétesség elősegítése, az oktatás, képzés és a koordináció. Elisa elnök asszony részletesen ismertette a munkájukat. A 22 tagú Tanács 11 tagját a kormány, 11 tagját pedig a civil szervezetek delegálják.

Az Önkéntes Tanács alá az országban 200 önkéntes adatbank, centrum tartozik, ezek alatt pedig több mint 800 regionális szervezet áll. Az önkéntes adatbankok intézményi vagy alapítványi formában működnek. Önkormányzat is hozhat létre önkéntes adatbankot, maga a rendszer kötelező, amit azonban az állam nem finanszíroz. Az egyik ilyen alapítványi önkéntes centrum az Eugenio de Almeida Alapítvány is.

A Tanács kis költségvetéssel működik, elnöke nyugdíjasként, önkéntesen, fizetség nélkül koordinálja a feladatokat. Új területeket is be kívánnak kapcsolni az önkéntes tevékenységek körébe, melyek a válság miatt kialakult új körülményekhez igazodnak, és próbálnak megfelelni az új kihívásoknak.

2011-ben a 15 éven felüli portugál lakosság több mint 18 %-a végzett önkéntes munkát. Ez az arányszám azóta emelkedett.

A hazai helyzettel nehéz az összehasonlítás, mert - bár a törvényünk alapelveiben hasonló - az Önkéntes Központ Alapítvány állami finanszírozás nélkül működik, és a megyei önkéntes központok és a helyi önkéntes pontok gyakorlatilag egymástól függetlenül tevékenykednek, csak a helyi önkéntesekre támaszkodva, nincs központi önkéntes nyilvántartás.

 /Évi, Elsie/